Vízcseppek által évmilliók alatt kimosott üregek, csákánnyal és lapáttal mélyített pincék, munkagépek markolóival kivájt mesterséges barlangok - mind az ember lakhelyei voltak és néhol még jelenleg is azok. A neandervölgyi ember számára nem volt más lehetőség, de a későbbi korok embere választhatott, mégis újra és újra visszatért a föld felszíne alá.

A barlanglakások története

Az ősember több mint százezer évig barlangokban élte életét. Oda húzódott a ragadozók és az időjárás viszontagságai elől, ott készítette szerszámait, ott dolgozta fel az elejtett állatokat és oda is temetkezett. Mintegy 35 ezer éve az ember már építkezett. A mészkőből, jól faragható vulkáni tufából kibányászott építőanyagok helyén keletkező barlangokat azonban ekkor sem hagyta üresen. A középkorban elsősorban remeték költöztek a barlangokba, de nem csak ők. Általában a szegényebbek használták menedékül az elhagyott bányákat, pincéket. A nagyobb barlangokban sokáig állatokat tartottak. A világ egyes részein egész városok épültek ki a föld alatt.
Magyarország területén több helyen épültek az újkorban is barlanglakások. Mészkő, tufa és lösz alapkőzetű területeken ezrek költöztek üres pincékbe, elhagyott kőbányákba vagy ténylegesen lakás céljára vájt barlangokba. Budapest környékén, a Bükk alján, Eger környékén máig megtalálhatók ezek a kőzetbe vágott házak. A Somogyi- és a Tolnai-dombság területén, valamint a Duna löszös mellékén szintén ástak barlangokat, de ezek a löszbe vájt üregek hamar tönkrementek. Egy-egy lakás általában több helyiségből állt és külön barlangokat vájtak az állatok számára.

Élet a barlanglakásokban

A múlt század második felében igyekeztek felszámolni a még meglévő telepeket, mivel egészségtelennek tartották őket. Valóban gondot okozhatott bennük a szellőztetés nehézsége és a beszivárgó nedvesség, azonban ne felejtsük el, hogy a legszegényebb néprétegek lakóhelyei voltak. A nyomor önmagában sem "egészséges". Ezek az emberek olcsón, a saját kezük munkájával jutottak lakhatási lehetőséghez. A téli fűtés is viszonylag kevésbe került, hiszen 10 C° alá télen sem nagyon hűl le a barlangokban a levegő. Nyáron kifejezetten kellemes lehetett a lakások hűvös klímája. A lakóknak nem kellett félniük a betörőktől, a tűzvészektől, a viharok okozta károktól - ellentétben a fa- és kőépítmények tulajdonosaival.
A keményebb kőzetekbe vájt, jó állapotú barlanglakások még sok száz évig hasznosíthatók lesznek, de készülnek újabbak is. Környezetkímélő és takarékos megoldás. Megfelelő műszaki kivitelezés esetén a problémák kiküszöbölhetők, ezért talán a jövő egyik fontos építkezési formája lesz a barlanglakás.